A meséről néhány gondolat

2015. június 17. - vedonoitanacsadas.hu

Az emberi fantázia, a gondolkodás fejlődésében, az egész személyiség alakulásában nagy szerepe van annak, hogy mesélünk-e gyermekeinknek.

A játéktevékenység és a mese összefügg egymással, mindkettő a belső fantázia működéséhez kapcsolódik. Ulrike Lehmkuhl német pszichológus úgy fogalmaz, hogy a gyerekeknek van egy szörnyszükséglete. A mesében az is jó, hogy a fenyegetés, a szörny konkrét formában megjelenik. Jobban kezelhető a szorongás, ha a félelmeinket valami megtestesíti.  A sárkány, a kísértet, a félelmetes mesei szimbólumok valójában a félelemérzés megélésének különféle módozatai. A mesékben a szörnyek legyőzése mindig bekövetkezik. Ez nagyon megnyugtató! A szörnyeket mindig a legkisebb királyfi győzi le (aki maga a mesét olvasó kisgyerek)... és ez pedig útmutató, szellemi táplálék, lelki erő is egyben.

frienship-teddy-bear-wallpaper_1.jpg

Kádár Annamária, aki a mesepszichológiáról szóló nagyon érdekes és olvasmányos könyvek szerzője, azt írja, hogy a mese pedig nem más, mint a gyerekszemmel látott világ. A mese a világot ugyanolyan szinesnek, egyszerűnek és szélsőségesnek mutatja be, mint ahogyan a gyermek valóban megéli, a rá jellemző mágikus világképnek köszönhetően. Ne akarjuk őket ebből a világból kirángatni. Legyünk inkább hálásak, hogy a segítségükkel időről-időre mi is visszaléphetünk a mesevilágba, ahol minden egyértelmű és tiszta.

Ezért is nagyon fontos, hogy megtanuljuk, hogyan tudunk minőségi időt tölteni a gyermekkel. Sok szülő számára talán ez a legnehezebb elvárás, a nap végén fáradtan talán legszívesebben már csak beesnének az ágyba... De nem szabad megspórolni az együttlét ezen fontos perceit. Fontos, hogy a gyerek érezze, vele együtt részt veszünk a meseélményben, nem akarunk gyorsan túlesni rajta, és semmiképp ne próbáljuk meg lebeszélni arról, ha esetleg mindig ugyanazt a mesét kéri – fogadjuk el, hogy neki még dolga van vele. 81bb8565bb9c22ab006c3e8cbc32a12b.jpg

Mit meséljünk?

  • Az első évben még nem mesélünk igazi mesét. Énekelünk, dúdolgatunk, mondókákkal, játékos, nevettetős, ritmusos testi játékokkal szórakoztatjuk a babát. Döcögtetjük, ringatjuk, térden lovagoltatjuk, karunkban hintáztatjuk. Lényegében mindegy lenne, hogy mit adunk elő ilyenkor, de két dolog nagyon fontos: ne mechanikus előadás legyen, élvezzük mi is, és legyen valamilyen ismétlődés. A gyerekek szeretik, ha kiszámíthatóak a dolgok, és tudhatják, megtanulhatják azokat.
  • A babák első könyvében, melyet már egy éves kor körül is lapozhatunk gyermekünkkel - ha van kedve hozzá, és nem eszi, hanem nézi -, nem történeteket találunk, hanem egy oldalas egy rajzos lapokat. Ezek alapján a baba az őt körülvevő legfontosabb használati tárgyak nevével ismerkedik. Egyszerű használati tárgyakkal, házi állatokkal és a babalét történéseivel találkozhatunk az oldalakon (pl. eszik, fürdik, alszik). Egyszerű vonalú, egy oldalon egyféle dolgot ábrázoló képeskönyvet próbáljunk választani.
  • Majd két-három éves korig olyan meséket mesélünk, mely a mindennapi életükről szól, akár állatmeseként kiskönyvekből vagy fejből, az aznapi történésekből fűzött rövid történeteket, vagy leporellókat. Pl. Marék Veronika Kippkopp és Boribon sorozatát, Bartos Erika Bogyó és Babóca, valamint Anna és Peti sorozatát, majd Vakondos és Babaros köteteket vehetünk nekik.

anna_peti_es_gergo.jpg

  • Óvodás korban bontakozik ki leginkább a mese igénye és élvezete.  Sokat tehetünk azért, hogy a könyvek, a mesék a mindennapi élet részévé váljanak. Ha nem is beszél még tökéletesen, de már mindent megért.  Saját élete dolgain töri a fejét. Meséljük el esténként, hogy mi történt velünk, ill. vele aznap. Ezt úgy is tehetjük, hogy például egy maciról mesélünk, aki valójában ő, később nagyon megkedvelik az ilyen jellegű meséket. Idővel Ő is hozzátesz dolgokat, vagy eltanulva a mese-módit belesző saját gondolatokat, történéseket.
  • Öt-hat évesen vehetjük elő a rövidebb népmeséket, majd csak ezután következnek az eredetiben olvasott klasszikus tündérmesék, és hosszabb népmesék, népmese-feldolgozások, például a Grimm-mesék, Benedek Elek meséi.  Hibát követhetünk el, ha a tündérmesékből kihagyjuk a gonosz boszorkát, a népmesékből a kegyetlennek tűnő tettet. A mese, mint ahogy a katonásdi játék és más szerepjátékok, nagyszerű eszköze a gyermekekben élő félelmek, szorongások kiélésének, kivetítésének. A klasszikus és jó mesékben a jó és a rossz harca mindig feloldáshoz vezet, csak olvassuk végig, ne féljünk, hogy megijesztjük vele gyermekünket.
  • Kisiskolás korban már egyedül olvasnak és választanak mesét a gyerekek. Nincs olyan mese, ami nem neki való lenne (amennyiben az valódi mese). Ne korlátozzuk, örüljünk érdeklődésének, és engedjük, hogy minden féle-fajta művel találkozhasson. Pl. Harry Potter első kötetei már bestsellerek voltak, mikor ellenzők és fanyalgók sok negatív jelzővel illették.  Olvassuk el mi magunk is a kérdéses, ismeretlen művet, és így alkossunk róla véleményt, amit természetesen megbeszélünk a gyermekkel is.